Bemutatkozás

Történet

A kick-box az 1970-es évek közepe táján alakult ki, elsősorban az Egyesült Államokban és valamivel később Nyugat-Európában. Létrehozóinak – többek között az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner - egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harci művészetek (pl. karate, taekwondo, kung-fu stb.) mozgásanyagát továbbfejlesztve azokat ötvözve a box-technikákkal, egy önálló, verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre. A kick-box nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát nem harcművészetként, hanem egy modern küzdősportként határozza meg. Lényeges szempont volt, hogy a sérülések elkerülése érdekében a sportolók testi épségét védőfelszerelések védjék, és előre meghatározott szabályok szerint mérhessék össze tudásukat. A mű önálló életre kelt, és létrejött az új küzdősport, amit akkor all-style karate néven kereszteltek el, ma ugyanerre a sportágra a kick-box elnevezést használjuk.

A kick-box világszervezete az 1974-ben alapított WAKO (World Association of Kickboxing Organizations), mely 2006 óta az egyetlen AGFIS által is elismert kick-box világszervezet (az AGFIS-t az Olimpia előszobájának is szokták nevezni). Több, mint 90 ország a tagja az öt földrészen.

Magyarországon az 1970-es évek végén jelent meg ez a sport, a WAKO-nak 1981 óta tagja a Magyar Kick-Box Szakszövetség. A Szakszövetség elnöke megalakulásától kezdve Dr. Leyrer Richárd volt, aki 2012-től a MOB nem olimpiai sportágak szekciójának az alelnöki posztját is betöltötte. Dr. Leyrer Richárd 2015. januárjában tragikus hirtelenséggel elhunyt. A Magyar Kick-box Szakszövetség jelenlegi elnöke: Galambos Péter.

A WAKO a páros években felnőtt korosztályban Európa-bajnokságot, a páratlanokban Világbajnokságot rendez, az utánpótlás világversenyek esetében ez éppen fordítva történik. A magyar sportolók 1981-től vesznek részt világversenyeken. A magyar kick-box rendkívül erős a nemzetközi porondon, a 90-es évektől méltán hívhatjuk sikersportágnak a nem olimpiai sportágak között.

Szabályrendszerek

A kick-box sportolók formagyakorlatban és küzdelemi versenyszámokban mérhetik össze tudásukat, nemenként különböző korcsoportokban és súlycsoportokban. A küzdelmi versenyszámokban több szabályrendszert különböztetünk meg egymástól.

Ezek alapvetően abban térnek el egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál a kontrollált technika, a félerő (a pointfighting, light-contact, kick-light szabályrendszerekben), vagy a teljes erő és a kiütés (a full-contact, low-kick, K1 szabályrendszerekben) engedélyezett.

POINT-FIGHTING szabályrendszer

Félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek, a bírók minden találatnál megállítják a küzdelmet és megítélik a találatért járó pontokat

LIGHT-CONTACT szabályrendszer

Félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek folyamatos küzdelemben a bírók a menetek végén pontoznak;

KICK-LIGHT szabályrendszer:

Megegyezik a light-contact szabályokkal, de köríves rúgásokkal a comb is támadható találati felület, a versenyzők rövidszárú nadrágban küzdenek.

FULL-CONTACT szabályrendszer:

Teljes erejű akciók engedélyezettek folyamatos küzdelemben, a bírók a menetek végén pontoznak, az ellenfél kiütése szabályos.

LOW-KICK szabályrendszer:

Full-contact szabályok szerinti küzdelem, de a comb is támadható találati felület, a versenyzők rövidnadrágban küzdenek.

K1-STYLE szabályrendszer:

A szabályok megegyeznek a low-kick szabályokkal, azzal a különbséggel, hogy engedélyezett a fogás /klincs/ addig, amíg a versenyzők aktívak benne. Térddel lehet az ellenfél lábát, testét vagy fejét támadni, akár ugrás közben is. Sípcsonttal támadható a láb bármely része illetve a test és a fej is.

A kick-box sportolók a versenyeken kötelezően védőfelszereléseket viselnek: bandázs, védőkesztyű, lábvédő, sípcsontvédő, fejvédő, fogvédő, herevédő, nőknél mellvédő. Profi mérkőzéseken a sportolók fejvédőt nem használhatnak.